• 

 

Egy gondolat

 

Gondolkozzunk el a következő valós helyzeten egy kicsit!

 

1. Nagyon szívesen, sőt sokszor önfeláldozó módon,  dolgozunk és szolgáljuk:

 

● a családtagjainkat: a házastársat, a gyerekeket,

 

● ha kell a szülőket és a nagyszülőket is,

 

● a fogadott gyerekeket,

 

● azokat akik a gondozásunkban vannak, stb.

 

2.   Ha nem is valami szívesen, de dolgozunk és szolgáljuk:

 

● a munkaadónkat, hiszen ő ami munkánk után él,

 

● a bankot, ha kölcsönöztünk, akkor a kamat az ővé,

 

● az államot, az általa kivetett számtalan számtalan adó megfizetésével.

 

3. Utoljára emlitem meg, de nem utolsó sorban ,  dolgozunk és szolgáljuk:

 

● saját magunkat.

 

Dolgozunk:

 

● az önfenntartásunkért,

 

● a vágyaink megvalósításáért,

 

● a hobbiinkért,

 

● azokért az egyesületekért,szervezetekért, amelyekhez tartozunk.

 

És még ki tudja felsorolni hogy mi mindenért dolgoznak és szolgálnak az emberek!

 

Egyenesen megdöbbentő, hogy mi mindenre pazaroljuk, az időnket, pénzünket, energiánkat, stb.

 

Ha eljutottunk idáig, akkor gondolkozzunk el a következő kérdésen: mennyi időt, pénzt, energiát fordítunk ISTEN SZOLGÁLATÁRA ?

 

Pedig mindenünk ami van, egyedül csak neki köszönhetjük!

 

Ha pedig mindenünket neki köszönhetjük, akkor nem méltó arra, hogy dolgozzunk neki és szolgáljuk őt ?

 

Feltevődik a kérdés:

 

Van-e lehetőség bármiféle visszafizetésre?

A  zsoltáríró ezt mondta:

 

Zsoltárok 116:12

„Mivel fizessek vissza Jehovának az irántam tanúsított minden jótéteményéért?”

Nem nehéz belátni, ha bármennyit is dolgoznánk és szolgálnánk érte,mégsem tudnánk gazdaggá tenni Istent, hiszen:

 

● minden dolognak ő a tulajdonosa,

 

● sem nem tudjuk visszafizetni neki mindazt, amivel ellát minket .

 

1Krónika 29:14–15

„Mert ugyan ki vagyok én, és mi az én népem, hogy erőnk volna az ilyen önkéntes felajánlásokhoz? Hisz tőled van minden, és a te kezedből adunk neked. ¹⁵ Mert bizony jövevények vagyunk előtted, és telepesek, miként ősatyáink is mindnyájan. Napjaink olyanok e földön, mint az árnyék, és nincsen remény. ”

Tehát:

 

● nem tudjuk visszafizetni Istennek azt, amivel tartozunk,

 

● sem nem tudjuk őt gazdaggá tenni.

 

De ha dolgozzunk neki és szolgáljuk őt, arra nyújt lehetőséget, hogy

 

● kinyilvánítsuk Isten iránti szeretetünket, és

 

● kiimutatva a nagylelkűség szellemét, boldogságot és Isten áldását hozz az adományozónak.

 

 

 

2010.11.15.